Category Archives: Uncategorized

Lépések, manók, áldás és kilométerek

– Célba ért a 2013-as Séta Dévára –

Séta Dévára, egy 440 kilométeres út a gyermekekért. A távot idén Kökényesi Krisztián teljesítette. A 13 napos jótékonysági gyalogtúra, a Séta egyik védnökével, Pásztor Annával, az Anna and the Barbies zenekar alapító tagjával és énekesével közösen és nagyon vidáman kezdődött.

 Indulás előtt a Séta ötletgazdája Kozma Zsolt, aki első az első két évben már teljesítette a távot igyekezett átadni tapasztalatait Krisztiánnak. Az út persze sok meglepetést, vízhólyagot, kemény erőfeszítéseket, jó embereket és új élményeket hozott magával. Krisztián folyamatosan adott hírt az útról, az élményekről a Sétát követő több ezres tábornak, fotók, videók és blog bejegyzések formájában: http://www.setadevara.hu/blog

Kollázsok10

Al Ghaoui Hesna a program másik védnöke úgy fogalmazott: „Az alulról jövő kezdeményezésekben hiszek. Abban, hogy az olyan nehézségekkel, amikről meséltél, szembe kell nézni és le kell győzni őket. Ez a történet inspiráció bárki számára. Hitet ad, hogy az ötleteidet, legyenek azok bármennyire is merészek, meg lehet valósítani.

Krisztián pedig példásan bizonyította, hogy akkor is képes vagy megvalósítani egy ilyen ötletet, ha nem vagy távgyalogló vagy ha nincs módod hónapokig készülni a teljesítményre. Az út során váltakoztak a városok, a tájak, az emberek és az időjárás, Krisztián pedig mesélt.

Biharkeresztes felé a délutáni szünet után „arra gondoltam, hogy letekerem a hátralévő távot egyben. Berettyóújfalu és Mezőpeterd között megint fantasztikus élményben volt részem, ugyanis ismét találkoztam egy juhásszal, Gyula bácsival. Hatalmas nyája volt, próbáltam kitalálni hány birkája lehet.„ Cegléden pedig “ külön meglepetés volt, hogy az ebédlőben töltötte az estét egy egy színitanodás diák csapat is, akik próbáltak, énekeltek, egyikőjük trombitán játszott. Olyan dalokat, sanzonokat énekeltek, amik az 50-es, 60-as évekbeli fekete-fehér filmekben vannak. Jó volt, hogy 14-15 éves fiatalok ilyesmivel töltik az estéjüket.” De az út során Krisztián egy kislány kedvéért manóvá vált egy időre, énekeltek rá áldást, várták bográcsban készült friss vacsorával és az siettek elé az idősek otthonának lakói is.

Kép1

Szép és jelképes, bár teljesen véletlen, hogy a tavalyi évben Palya Bea védnökünk volt éppen áldott állapotban. Most pedig Pásztor Anna, egyik idei védnökünk várja első gyermekét. Ez különösen „kiélezi” az ember érzékenységét, nyitottságát a gyermekek felé.

Nagy katasztrófa, ha el kell kerülni otthonról, el kell szakadni a családtól anyagi vagy egyéb okok miatt.” De Anna nem csak a gyermeke, hanem a szülők szemszögéből is átgondolta a dévai gyermekek helyzetét: „Találkoztunk a múlt héten egy párral. Egy olyan párral, akiktől elvették a gyermeküket, mert egyszerűen anyagilag ellehetetlenültek. Szörnyű tragédia ez a gyermek és a szülő számára is.” Pásztor Anna ezért állt a program mellé, ezért adja a nevét, az arcát, a lépteit és a lelkesedését. Mert változtatni lehet ám ezen a világon!

Krisztián a távot 13 nap alatt teljesítette és Dévára az alapítvány 20. születésnapján érkezett, ahol Böjte Csaba fogadta. Az ünnepség után Krisztián a gyerekekkel töltötte minden percét: „Így ért véget a 13 nap. 9 gyerekkel egy szobában aludtam el a 440 kilométeres út végén. Értük csináltam, hozzájuk érkeztem meg.„ Az úttal Krisztián a Dévai Szent Ferenc Alapítványra hívta fel a figyelmet, melyet Böjte Csaba alapított 20 évvel ezelőtt. Az alapítvány több, mint 2 000 gyermek gondját viseli. Erdély szerte 67 házban, Magyarországon három házban nevelkednek, jutnak meleg ételhez, tanulnak és lesznek testileg és lelkileg egészséges felnőttek a rászoruló gyermekekből. A házak gazdálkodnak, gyümölcsöt, zöldséget termesztenek, állatokat tartanak.

Ön, kedves olvasó is a részese lehet a Sétának!

A szervezők örömmel várják azokat, akik az út történetét, képeit, videóit szeretnék látni vagy jelképesen kilométereke fogadnak örökbe.Kép2

A programban 1 kilométer 1€ vagy 300Ft. Így lesz a Séta lépéseiből támogatás a rászoruló gyermekek számára. Az alapítvány külön alszámlát nyitott a Séta Dévára program számára: MKB Bank – 10300002-20145639-49020140 (Dévai Szent Ferenc Alapítvány).

www.setadevara.hu/hogyan-segithetsz

Egy egyszerű átutalással Ön is tehet a gyermekekért.

2012 – Harmadik nap – Szolnok

Drága Anyukám,

Azt hiszem ez a nap közelített a tökéleteshez.

Gyönyörű hóeséssel indult a nap. Olyan békés és csendes volt minden.
És képzeld, Cegléd elöljárói vártak rám a hóesésben, hogy utamra bocsássanak.

IMG_3620Gyerekekkel együtt vagy húszan. Ajándékot is kaptam. Ölelést, kókuszgolyót, bort, Cegléd városát bemutató könyvet és rengeteg szeretetet. Még riportot is csinált velem a helyi TV. Jó érzés volt néhány percre a figyelem középpontjában lenni. Azt hiszem, ezt talán még egészséges exhibicionizmusnak hívhatjuk…

Elkísértek egy darabon és mire Abonyba értem, elolvadt a hó.
Tudod, hogy tavaly óta Abony (is) a szívem csücske. Bea, biztos meséltem Róla, a helyi caritas lelkes tagja, vele ültem le egy szóra és egy kávéra.

Árad belőle a jóság és a szeretet. Csak úgy repült az idő, észre sem vettük. Legszívesebben az ember el sem engedne ilyen barátokat, igen, talán már a barátomnak is nevezhetem.
Beérve Szolnokra hamar megtaláltam a szállást, Andi úgy megörült nekem, jó érzés, hogy hiányzom, hogy aggódik…

Szóval innentől bármi jöhet, úgy érzem semmi nem állíthat meg. Fújhat, eshet, én lemegyek a térképről a szeretetért, egy mosolyért, egy ölelésért.

Kár, hogy csak évente van Séta…
Holnap újra várok Rád. Az út mellett Fegyvernek felé. Vigyázd a barátaim álmát is.

Jó éjt!

2012 – Második nap – Cegléd

Szia Anyu,

Beértem Ceglédre. Még sötétedés előtt. De nagyon nehéz volt a vége.
Elfáradtam, sajgott mindenem. Pedig olyan jól indult, az eső ellenére is. Kicsit furcsa is volt, eleinte megmagyarázhatatlan az a már-már euforikus hangulat, amiben indultunk. De aztán rájöttem. Olyan sokan figyelnek ránk otthonról és itthonról, ez hatalmas erőt ad IMG_3693és ez okozta a jókedvemet. Farkas Zoltán kísért el Monorierdőig. Ő az oktatásért felel az önkormányzatnál. Neki és Tibor atyának köszönhetjük a szállást és a reggelit, a finom teát.

Aztán az eső is elcsendesedett, szépen futottak a lábam alatt a kilométerek. De fogyott az erőm, a sűrűsödő megállások sem segítettek. A végén már fogamat összeszorítva mentem.

De nem adtam fel. Megcsináltam. Biztos Te sem adtad volna fel. Mint ahogy a betegséged ellen is hősiesen küzdöttél. Padlóra küldött, de felálltál. Példa értékű volt számomra az a gyógyulás, amit rajtad láttam, az a harc, amit vívtál. Aztán sajnos túl gyorsan jött a második ütés.

És Csaba testvér sem adta volna fel. Mi lenne azokkal a gyerekekkel, ha valahol félúton azt mondja, nem megy. És feladja. Valószínűleg sokan már nem élnének. De nem adta fel, ment tovább. És sajnos még mindig van igény újabb és újabb házakra, Csaba testvér útja még nagyon hosszú.

Komoly kihívás volt az utolsó tíz kilométer. De itt vagyok. És tudom, hogy most büszke vagy rám.

Nekem most ez a legnagyobb jutalom. Nem ez a csodás szálloda, ami Cegléden várt. Nem az ízletes vacsora. Hanem a tudat, hogy vigyázol rám.

Mindörökké…
Köszönöm.
Jó éjt Anyukám!

2012 – Első nap – Monor

Szia Anyu,

Igen, megint úton vagyok. Dévára, persze. Tudod, az a testvér, kissebb testvér, ahogy a ferencesek nevezik magukat és amihez Ő mindig hozzáteszi, hogy szeretettel, mintha nem tudnánk.monor1

 Igen, Csaba testvérhez.

Szeretek hozzá járni. Mindig “karbantartja” a lelkem. Kicsit megváltozott a világ, mióta nem laksz itt. Kicsit még szomorúbb mindenki. Nem is kicsit. És az emberek panaszkodnak. Mintha nekem nem lenne bánatom.

De Csaba testvér más. Mindig viccelődik, még az istentiszteletek alatt is. És akkor sokat nevetek. Meg persze néha olyanokat mond, hogy a könmonor2nyem kicsordul. De mindig minden a helyén van. Mindent jókor, jó időben mond. És még sírni is jól esik vele. Persze Ő nem sír, bár talán egyszer láttam egy videoriportot, amiben egy tanárnőről mesélt, hát ott elérzékenyült. Ott egyszer. Biztos akkor sír, mikor nem látja senki…

Szóval elindult a Séta. Képzeld, két rádiónak is adtam riportot. És kaptam egy vadiúj túracipőt és egy dzsekit. Profi cuccokat. Ezekben sokkal könnyebb. Gondoltam.

De elfáradtam Monorig. Itt kaptunk szállást a parókián.
De láttalak útközben. Sokszor.

Te voltál az a sárga virág azon a bokron. Tudom, hogy Te voltál. Ilyenkor már nem virágzik semmi. Meg az a rózsa is Te voltál. Tudom, hogy itt vagy velem. Mindig.
És a naplemente is olyan szép volt Monor előtt, hogy az is biztos Te voltál. Csak ültél a felhő szélén, lóbáltad a lábad és kacagtál.

monor3Szeretlek Anyu. És hiányzol… Nagyon.

Holnap is írok majd Ceglédről. Reggel találkozunk.