Category Archives: Beszámoló útközben

2012 – Ötödik nap – Karcag

Tegnap nem írtam Anyu, Karcagon jártam és nagyon elfáradtam.

IMG_3736Pedig lett volna miről, hiszen Kerekes Kata egyszemélyes városképviseletet látott el. Vendégül látott minket vacsorával egy étteremben, ahol bemutatott többek között a vidékfejlesztési miniszter úrnak, aki épp hazaért Karcagra. Egy komplett kétszobás lakásban szállásoltak el, ahova reggel nyolcra befutott a reggelivel. Sajnos nem tudtam lebeszélni róla, de legalább eljutottunk a “lesüttetek húst reggelire, annyit, hogy vacsorára is maradjon”-tól a hideg reggeliig. Egy akkora tálon hozott mindenféle finomságokat a már bekészített ásványvíz, üdítők, kávé, tejpor, édesító, kockacukor mellé, hogy megfordult a fejemben, hogy esetleg várunk még egy komplett focicsapatot…

Mondjuk később tényleg befutottak. Többek között a Karcag Se U11 és U13 korosztályos csapata is ott volt az elköszönésnél, kikísértek a város határáig. És már a jövő évi programot is leszervezték frissiben. Nagyon lelkesek, sodró lendülettel meséltek a hagyományaikról. Vajon miért nem tudunk róluk többet? Ők a büszke kunok leszármazottai… Ma Földesen gyújtunk gyertyát és emlékezünk…

IMG_3800Furcsán szomorú nap ez a mai. A tegnapi napsütést ma eső váltotta, így nem feltűnőek a könnyek. Csak a mécseseknek lesz nehéz dolguk. Tudtad, hogy “azóta” csak akkor gyújtok gyertyát, ha biztonságban végig éghet és nem kell félúton elfújnom? Az egy vasárnap volt…még délelőtt találkoztunk Veled a kórházban, de már régóta nem nyitottad ki a szemed. És délután olyan furcsa fénye volt a napnak. Olyan ünnepélyesen szomorú. Vagy csak én láttam így, nem tudom. Aztán, mint akkoriban szinte minden este, gyújtottunk egy mécsest otthon. De, mint akkoriban soha, akkor este veszekedtünk. És ahogy felkapta a takaróját és átviharzott sértetten a másik szobába, szinte automatikusan elfújta a lángot. Mai napig látom azt a füstöt a szemeim előtt, ahogy szállt fel a Menny-ezet felé. Tudtam, hogy baj van. Éreztem. Húsz perc múlva hívott Gabi, hogy elmentél. Örökre. Ültem az ágyon, visszagyújtottam a mécsest és azt hiszem sírtam.

Nem emlékszem pontosan, csak a paplan hűvösségére, a félhomályra és a jégcsapokra a szívemen. Tegnap és ma ünneplőbe öltözött minden ember, akiket az utcán láttam. Én a szívemet öltöztettem díszbe, hogy méltó legyen az emlékedhez.

Bár ezt minden nap megteszem…

Szeretlek Anyu

2012 – Negyedik nap – Fegyvernek

..hát Anyu…

Ezt tényleg nem gondoltam volna.
A tegnapi tökéletes napot is lehetett fokozni. Szolnok és Fegyvernek. Újabb állomások, amelyek lakói beírták magukat a szívembe. Csupa nagybetűvel.

Ha elképzelek egy dobogót, bizony komoly tolongás kezd lenni a tetején. Bár azt hiszem itt nincs második hely, itt mindenki győztes.

IMG_3723

Olyan szeretettel fordultak mindkét helyszínen felénk, olyan nyitottak voltak a kezdeményezésünkre, megható ez a figyelem. És jó érzés látni, hallani, hogy mennyire szeretik a helyet, ahol élnek. Látni a büszkeséget a szemükben, ahogy a városukról mesélnek, hallgatni a polgármestert és segítőit,IMG_3685 mennyi tervük, ötletük van…kívánom, hogy legyen erejük és kitartásuk megvalósítani mindazt, amit meséltek. És évek múlva még elégedettebben büszkélkedhessenek az immár városlakó Fegyvernek lakói.
És persze még mindig nem volt vége a napnak.
Nem is tudom, hogy mondjam el…

Molnár Barna, a kultúrház igazgatója és családja látott vendégül. A saját otthonukban. Olyan igaziféle otthonban. Ahol kisgyerekek hancúroznak körülötted, ahol pattog a tűz a kályhában és ahol az asztal percek alatt telik meg finomabbnál-finomabb ételekkel, mindezt olyan könnyedséggel, szeretettel és természetességgel, mintha ezer éves barátság fűzne össze minket.

Elmondhatatlanul jól esett. És tudod még mi történt, Anyu?
A család egy üresen álló házában szállásoltak el. Egy dugig pakolt kosárba készítettek elő reggelit, házi tejet, töpörtyűt és hagymát. Többek között…
Fantasztikusan jól érzem magam. És hidd el, nem azért, mert milyen sok mindent kaptunk. Hanem ahogy adták.

Tiszta szívből.

Szeretettel.

Csak Te hiányzol…

Ölellek.