2012 – Ötödik nap – Karcag

Tegnap nem írtam Anyu, Karcagon jártam és nagyon elfáradtam.

IMG_3736Pedig lett volna miről, hiszen Kerekes Kata egyszemélyes városképviseletet látott el. Vendégül látott minket vacsorával egy étteremben, ahol bemutatott többek között a vidékfejlesztési miniszter úrnak, aki épp hazaért Karcagra. Egy komplett kétszobás lakásban szállásoltak el, ahova reggel nyolcra befutott a reggelivel. Sajnos nem tudtam lebeszélni róla, de legalább eljutottunk a “lesüttetek húst reggelire, annyit, hogy vacsorára is maradjon”-tól a hideg reggeliig. Egy akkora tálon hozott mindenféle finomságokat a már bekészített ásványvíz, üdítők, kávé, tejpor, édesító, kockacukor mellé, hogy megfordult a fejemben, hogy esetleg várunk még egy komplett focicsapatot…

Mondjuk később tényleg befutottak. Többek között a Karcag Se U11 és U13 korosztályos csapata is ott volt az elköszönésnél, kikísértek a város határáig. És már a jövő évi programot is leszervezték frissiben. Nagyon lelkesek, sodró lendülettel meséltek a hagyományaikról. Vajon miért nem tudunk róluk többet? Ők a büszke kunok leszármazottai… Ma Földesen gyújtunk gyertyát és emlékezünk…

IMG_3800Furcsán szomorú nap ez a mai. A tegnapi napsütést ma eső váltotta, így nem feltűnőek a könnyek. Csak a mécseseknek lesz nehéz dolguk. Tudtad, hogy “azóta” csak akkor gyújtok gyertyát, ha biztonságban végig éghet és nem kell félúton elfújnom? Az egy vasárnap volt…még délelőtt találkoztunk Veled a kórházban, de már régóta nem nyitottad ki a szemed. És délután olyan furcsa fénye volt a napnak. Olyan ünnepélyesen szomorú. Vagy csak én láttam így, nem tudom. Aztán, mint akkoriban szinte minden este, gyújtottunk egy mécsest otthon. De, mint akkoriban soha, akkor este veszekedtünk. És ahogy felkapta a takaróját és átviharzott sértetten a másik szobába, szinte automatikusan elfújta a lángot. Mai napig látom azt a füstöt a szemeim előtt, ahogy szállt fel a Menny-ezet felé. Tudtam, hogy baj van. Éreztem. Húsz perc múlva hívott Gabi, hogy elmentél. Örökre. Ültem az ágyon, visszagyújtottam a mécsest és azt hiszem sírtam.

Nem emlékszem pontosan, csak a paplan hűvösségére, a félhomályra és a jégcsapokra a szívemen. Tegnap és ma ünneplőbe öltözött minden ember, akiket az utcán láttam. Én a szívemet öltöztettem díszbe, hogy méltó legyen az emlékedhez.

Bár ezt minden nap megteszem…

Szeretlek Anyu

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *