2012 – Negyedik nap – Fegyvernek

..hát Anyu…

Ezt tényleg nem gondoltam volna.
A tegnapi tökéletes napot is lehetett fokozni. Szolnok és Fegyvernek. Újabb állomások, amelyek lakói beírták magukat a szívembe. Csupa nagybetűvel.

Ha elképzelek egy dobogót, bizony komoly tolongás kezd lenni a tetején. Bár azt hiszem itt nincs második hely, itt mindenki győztes.

IMG_3723

Olyan szeretettel fordultak mindkét helyszínen felénk, olyan nyitottak voltak a kezdeményezésünkre, megható ez a figyelem. És jó érzés látni, hallani, hogy mennyire szeretik a helyet, ahol élnek. Látni a büszkeséget a szemükben, ahogy a városukról mesélnek, hallgatni a polgármestert és segítőit,IMG_3685 mennyi tervük, ötletük van…kívánom, hogy legyen erejük és kitartásuk megvalósítani mindazt, amit meséltek. És évek múlva még elégedettebben büszkélkedhessenek az immár városlakó Fegyvernek lakói.
És persze még mindig nem volt vége a napnak.
Nem is tudom, hogy mondjam el…

Molnár Barna, a kultúrház igazgatója és családja látott vendégül. A saját otthonukban. Olyan igaziféle otthonban. Ahol kisgyerekek hancúroznak körülötted, ahol pattog a tűz a kályhában és ahol az asztal percek alatt telik meg finomabbnál-finomabb ételekkel, mindezt olyan könnyedséggel, szeretettel és természetességgel, mintha ezer éves barátság fűzne össze minket.

Elmondhatatlanul jól esett. És tudod még mi történt, Anyu?
A család egy üresen álló házában szállásoltak el. Egy dugig pakolt kosárba készítettek elő reggelit, házi tejet, töpörtyűt és hagymát. Többek között…
Fantasztikusan jól érzem magam. És hidd el, nem azért, mert milyen sok mindent kaptunk. Hanem ahogy adták.

Tiszta szívből.

Szeretettel.

Csak Te hiányzol…

Ölellek.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *