2012 – Első nap – Monor

Szia Anyu,

Igen, megint úton vagyok. Dévára, persze. Tudod, az a testvér, kissebb testvér, ahogy a ferencesek nevezik magukat és amihez Ő mindig hozzáteszi, hogy szeretettel, mintha nem tudnánk.monor1

 Igen, Csaba testvérhez.

Szeretek hozzá járni. Mindig “karbantartja” a lelkem. Kicsit megváltozott a világ, mióta nem laksz itt. Kicsit még szomorúbb mindenki. Nem is kicsit. És az emberek panaszkodnak. Mintha nekem nem lenne bánatom.

De Csaba testvér más. Mindig viccelődik, még az istentiszteletek alatt is. És akkor sokat nevetek. Meg persze néha olyanokat mond, hogy a könmonor2nyem kicsordul. De mindig minden a helyén van. Mindent jókor, jó időben mond. És még sírni is jól esik vele. Persze Ő nem sír, bár talán egyszer láttam egy videoriportot, amiben egy tanárnőről mesélt, hát ott elérzékenyült. Ott egyszer. Biztos akkor sír, mikor nem látja senki…

Szóval elindult a Séta. Képzeld, két rádiónak is adtam riportot. És kaptam egy vadiúj túracipőt és egy dzsekit. Profi cuccokat. Ezekben sokkal könnyebb. Gondoltam.

De elfáradtam Monorig. Itt kaptunk szállást a parókián.
De láttalak útközben. Sokszor.

Te voltál az a sárga virág azon a bokron. Tudom, hogy Te voltál. Ilyenkor már nem virágzik semmi. Meg az a rózsa is Te voltál. Tudom, hogy itt vagy velem. Mindig.
És a naplemente is olyan szép volt Monor előtt, hogy az is biztos Te voltál. Csak ültél a felhő szélén, lóbáltad a lábad és kacagtál.

monor3Szeretlek Anyu. És hiányzol… Nagyon.

Holnap is írok majd Ceglédről. Reggel találkozunk.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *